Eltűntem pár napra a blogos világból, ugyanis szedtük a sátorfánkat és elutaztunk Nea Moudania-ba. Gondoltuk legyen nyaralás a nyaralásban, tengerpartból úgysem lehet sosem eleget látni :) Szerdától szombatig (07.09-07.12) volt lehetőségünk felfedezni a terepet.
A helyről nincs sok turisztikai információ; a wikitravel üres, egyéb oldalakon is csak annyit lehet olvasni, hogy hosszú, homokos a tengerpart. Mikor ideértünk, azért világossá vált, hogy ez nem egy tipikus felfedezetlen paradicsom. Rengeteg a turista a netes információ szűkössége ellenére. Nea Moudania egy 10.000-15.000 fős kisváros (elvileg Halkidiki második legnagyobb városa), Thessaloniki külvárosától 50km-re. Abszolút a turizmusra rendezkedett be. Bolondok is lettek volna nem kiaknázni ezt a gyönyörű tengerpartot! A város felépítése nem túl bonyolult. Vendéglátóhelyek, bárok, szuvenírboltok, gyros-osok váltogatják egymás, néhol 1-2 bankkal és pékséggel megtűzdelve.

A szállásunk egy tipikus minimalista apartman. Nagy szoba ággyal, légkondival; egy pici konyha és egy aprócska fürdő, zuhanyzóval és wc-vel. Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, a tisztaság nem verte ki a szemünket, úgyhogy abban a pillanatban el is döntöttem, hogy a konyhában lévő rezsót egyedül a szempilla-göndörítőm felmelegítésére használom, egyébként zárva tartjuk és ha lehet oda sem nézünk. A fürdő egy kis fertőtlenítés után használhatónak tűnt, hiszen a terv az volt, hogy csak aludni és zuhanyozni járunk haza, egyébként vagy a városban csavargunk vagy a tengerparton süttetjük magunkat. Szóval a luxust nem igénylő magunkfajtáknak megfelel a hely. A víz melegítésére napenergiát használnak, ami ugyebár véges, mivel a többi nyaralóval együtt ugyan az a vízkészletünk. Amikor megláttuk, hogy sokgyerekes családok szálltak meg mellettünk végig, gyorsan könnyes búcsút is vettünk a hosszú forró zuhanyok gondolatától, maradt a langyoskás gyors mosdás.
Persze az mindenért kárpótol, hogy a part szó szerint egy kőhajításnyira van tőlünk! Mivel az előttünk lévő bár kicsit beletakar a képbe, így a fenti részből fotóztunk pár képet:

Thessalonikiből közvetlen buszjárat is van, ami megközelítőleg óránként indul a buszállomásról, de mi mázlisták autóval utaztunk.
Mivel Icu és Csumi hozott le minket kocsival, ők is maradtak egy délutáni fürdésre, de előtte még ebédeltünk és beültünk az Asterix palacsintázóba (Creperie-nek hívják őket), ahol hatalmas és minden földi jóval megtöltött palacsintákat ettünk. Ez egy elég népszerű dolog Görögországban, de nem mint desszert az étlapokon, hanem így, külön "Krepások" formájában. Vannak sós fajták (pl.:majonézzel, tojással, baconnel, sonkával) és például ezek az édesek amiket mi ettünk:
Lacta csokis mogyoróval 

Nápolyis eperszirupos

Fagyis

És így készülnek: két nagy sütőlapon egyengetik el a tésztát, és már ott, sülés közben rárakják a tölteléket.
Ezeket ki kell próbálni, ha Hellén földön jár az ember. 10/10-es hely, bár megvan annak az esélye, hogy ha kipróbáltuk, egy jó ideig nem kívánunk újra édeset :)

Utána délután 4-től egészen 7-ig fürödtünk a tengerben. A víz isteni volt és nagyon tiszta, lehetett látni az alján hogyan fodrozódik a homok és azt, ahogy az apró rákok szedik a lábukat. A part ezüst-arany homokos, a víz fokozatosan és lassan mélyülő. A strandja nem kapott kék zászlós minősítést, amit nem igazán értek, hiszen minden olyan szolgáltatással operál, ami indokolná. Találunk vízi-mentőket mentő csónakkal, parti őrséget, közvetlenül a strandon zuhanyzót és öltözőt....vagyis abszolút kiérdemelné! (talán nem csináltak elég környezetvédelmi programot)

Ilyen nyugágyas helyekre lehetett lehuppanni a parton, ezek mind egy-egy bárhoz tartoztak, szóval volt egy kötelező 3 eurós alaprendelés ami mondjuk egy frappe ára. 
Ezekhez a tengerparti bárokhoz és tavernákhoz legtöbbször tartozik gyerekmegőrző is, ugrálóvárral, csúszdákkal és egyéb játékokkal. Elég jól felszereltek a helyek ránézésre. Ez 3-4 euróba kerül ami általában magába foglal egy kis üdítőt a pici számára. Az egész városra igaz, hogy családbarát, rengeteg szabad játszótérrel.

Utólag vettem észre, hogy sikerült egy kukát a középpontba helyeznem (bocsi)

A kihagyhatatlan pálmafás kép :) és a háttérben látszik egy pár életmentő felszerelés is.



Az estét egy fejedelmi lakomával zártuk egy parthoz szintén nagyon közeli étteremben.


Egy köpésre volt a kikötő, szóval vétek lett volna kihagyni a friss kagylós előételt. Sőt annyira friss volt, hogy majdnem éltek is! Csak annyira sütötték meg őket, hogy kinyíljanak, de még a kagylóhéjhoz voltak tapadva.
Ízlések és pofonok, de mi nagyon finomnak találtuk, egy kis citrommal megöntözve. !DE! így elkészítve kagylót csak olyan helyen együnk, ami profinak és megbízhatónak tűnik, hiszen ha nem friss, nagyon csúnyán meg lehet tőle betegedni! Otthon meg nem érdemes kísérletezni ilyesmivel, fagyasztott áruból nem lehet elkészíteni.

A sült halas ételekkel meg csak nagyon ritka esetben lehet melléfogni, szóval mindketten azt ettünk, nem is csalódtunk :) 

Végül kaptunk desszertet is, ez nincs rajta az étlapon, nem is kell kérni, egyszerűen csak kihozzák még a számla előtt. Egyszerű de finom zárása a vacsorának.

A hazafelé vezető úton még betértünk az apartmanhoz tartozó bárba egy koktélra és azért, hogy hozzájussunk a WiFi jelszavához. (persze később kiderült ennek semmi hasznát nem vesszük, mivel nagyon instabil volt a hálózat, többek között ezért is nem tudtam posztolni)
Ha az ember itt betéved egy bárba a koktél a legjobb opció, legalábbis én úgy voltam vele, hogy inkább 7-8 euróért egy koktél, mint 5-ért egy sör vagy kóla. Nem olcsó mulatság, de ha már nyaralunk, miért maradna ki a 'koktél az éjszakai holdfényes, kivilágított pálmafás tengerparton' klisé?!

A következő 1,5 napot Leo-val felváltva konstans fájdalomban töltöttük, amit nem részleteznék, csak annyira, hogy sűrűbben használtuk a fürdő helyiséget mint eredetileg terveztük....törtük is közben a fejünket két fejfájás és szédülés között, hogy melyik jó ártott meg ennyire. Persze sokan a kagylót hoznák ki győztesnek első körben, de a vacsora maximum annyiban lehetett bűnös, hogy alföldi gyomrom ritkán találkozik ilyen tengergyümölcsével.
A második gyanúsított a csapvíz volt, ugyanis a bárokban, éttermekben azzal kezdik a rendelésfelvételt, hogy alapból hoznak ki egy üveg vizet két pohárral. Ennek normál esetben nem csapvíznek kéne lenni, de a bárban a pincérnő olyan villámgyorsan töltötte ki a poharainkba, hogy nem láttuk, lezárt gyári palack volt-e, vagy csapvíz üvegben...
Esetünkből rögtön meg is fogalmazok egy tanulságot! Csak akkor igyunk a kihozott vízből ha:
A.) mi magunk bontjuk fel a palackot, ergo látjuk hogy gyárilag le van-e zárva (a címkétlen, márkátlan sima üveget egyből kezeljük fenntartással), vagy
B.) ismerjük a település csapvízkészletének minőségét. Bár a B.) verzió akkor is bedőlhet, ha érzékeny a gyomrunk a változásra, hiába jó a vízminőség.
Végül napszúrásra is gyanakodtunk, Leonak kicsit piros is volt a fejbőre, szóval szabályba foglaltam, hogy kalap nélkül SEHOVA, főleg délelőtt 11-től egészen délután 6-ig!
Bár mind a ketten ódzkodunk a fejfedő viselésétől, végeredményben szerintem mégsem csináltunk rossz vásárt! 



Utolsó nap elhatároztuk, hogy bepótoljuk az elvesztegetett időt, és teljesen gyógyultan, energikusan vetettük bele magunkat a délelőtti strandolásba. Nem volt rossz döntés, mert alig volt pár ember rajtunk kívül és az idő is kellemes volt a reggeli szellővel; és még barnulni is sikerült!

Ha információim helyesek, amikor szemben állunk a tengerrel, jobbra az Olümposz hegy látható.

Egy gyors zuhany és kis pihenés után megkockáztattuk, hogy vétünk a szieszta törvényei ellen és 1 órakor kimerészkedünk egy sétára. A jégkása (granita - γρανιτα) ajánlott kiegészítő ilyenkor!

A kikötő mentén annyira fújt a szél, hogy non-stop foghattuk a kalapunk, de a nap tűzött, szóval vállalnunk kellett ezt az áldozatot :)

Ez a kép pont azt a pillanatot örökíti meg, mikor Kedvesemet annyira lenyűgözte, a sirály ami széllel szemben próbált szállni, de csak egy helyben repült, hogy rögtön utána elfelejtette fogni a kalapját, ami szaltókat hányva landolt 2-3 méterre tőlünk a vízen. Pár másodpercig vizsgáltuk a helyzetet, de mivel a hullámok pont az ellentétes irányba sodorták, Leo az egyetlen logikus megoldás mellett döntött. Vagyis ruha le, ember a vízbe be, így a kalap megmenekült, de következett egy 10 perces röhögőgörcsös száradási fázis. Aki a műveletnek az ablakokból esetleg szemtanúja volt, garantáltan feldobta a napját...már ezért megérte!
Abban a pillanatban jobban féltettem emberem, mint hogy elkattintsak pár képet. De utólag már bánom, hogy nem tettem :)
(a kép hátterében a Kasszandra félsziget látható -Halkidiki első láb-)

Nea Moudania minden pontjáról kiszúrhatjuk ezt az impozáns templomot. Nekünk is felkeltette az érdeklődésünket, úgyhogy oda is tettünk egy látogatást. Mivel nem volt nyitva és papok sem voltak a közelben, elég kevés információt sikerült összegyűjteni róla, de annyi biztos, hogy ez a város fő temploma. Még mindig építés alatt áll és két részre oszthatjuk; az alsó részt Szent Miklós,Szent Irén és Szent Rafael, az felsőt pedig Szent György Ortodox szentek tiszteletére építették.
(Szent Irén-t a magyarok Szent Piroska néven ismerik, I. László király lánya, a konstantinápolyi Mindenható Megváltó Krisztus monostor és a hozzá tartozó karitatív kórház alapítója)





A kápolna mellett pedig egy sor narancsfa állt, rogyásig telve narancsokkal 

Ha valaki be szeretne menni a templomba akkor vasárnap reggel van rá a legnagyobb esélye, ugyanis akkor van istentisztelet, más nyitvatartást nem találtunk.

Napnyugtakor indultunk hazafelé az autópályán, utunkat végig hegyvonulatok szegélyezték. Szürkéskéken sejlettek fel a távolban, mögöttük pedig emelkedni kezdett a júliusi szuperhold. Közben görög válogatás CD-t hallgattunk, amit egy szuvenírboltos bácsitól kaptunk ajándékba, mert amíg én válogattam, Leo-val nagyon jót beszélgettek :)

Amik legjobban tetszettek:


Az énekesnő arról énekel, hogy sok mindent megtapasztalt már az életben, ami maga az út, mondta már azt is, hogy "szeretlek", de hazugnak találta magát és magányosan készült elfordulni az élettől. Ekkor jött az a szerelem ami megmentette, vagyis gyakorlatilag egymást mentették meg. Mikor a fény elveszett egy "szigetet" keresett az élet viharában, és ráébredt, hogy ezt a szeretett férfi testesíti meg.

Ez is egy szerelmes dal, nem rontom el a varázsát a szöveggel, a lényege annyi, hogy a szeretett férfi szerelméért könyörög a hölgyemény.

Végül így nézett ki a szuper telihold Thessaloniki-ben az erkélyről:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.